Ma délután egy 2010-es történelmi drámát néztem meg, ami meglátásom szerint sokkal inkább egy kalandfilm. A világháborús téma, Peter Weir a rendezői székben és a neves szereplőgárda ellenére sem kapott nagy visszhangot a film.
A történet egy szibériai gulágban indul a második világháború erejének teljében. A két főszereplő az amerikai mérnők, akit Moszkvában kaptak el (Ed Harris) illetve a szintén koholt vádak által ideszállított lengyel férfi, Janusz (Jim Sturgess). Terveznek, várnak majd megszöknek. Természetesen többen csatlakoznak hozzájuk, köztük a veszélyes bűnöző Valka (Colin Farrell). Ekkor kezdődik a természettel vívott csata, hiszen a kegyetlen szibériai hidegben kell életben maradni. Hőseink célja eljutni a mongol határra. Azonban azt nem is sejtik, hogy addig és utána milyen szenvedéseken kell keresztülmenniük.
A Way Back nagyszerűen van fényképezve, viszont a tempója egy hangyányival lehetett volna gyorsabb illetve több cselekmény is elfért volna ebben a bő két órában. A jelenetek többsége tetszett, főleg az élelem és folyadék szerzés problémája volt nagyon valósághűen és átérezhetően ábrázolva. Ami nekem kicsit sok volt az a kötelező halálesetek és szomorúság, de nyilvánvalóan ez hozzátartozója egy ilyen filmnek és nem lehet úgymond hibaként felróni. A színészek közül mindenkit láttam már jobbat is alakítani, de senki nem volt zavaró. Könnyű magunkat beleélni a történetbe.
Összegezve a film hibája számomra az elnyújtott szenvedős jelenetek voltak, de ez teljesen egyéni problémám. Pozitívum a fényképezés és a jó kalandfilmekre jellemző egyedi hangulat, ami a mai filmes termésben egyre ritkább. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a háborús, szökevényes, természetben játszódó filmeket!
70%
A romkom világán túl...
2013.02.17. 20:46
The Way Back
Címkék: amerikai dráma kaland történelmi 70%
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://delutaniosszebujos.blog.hu/api/trackback/id/tr295085850
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Roulez 2013.02.22. 14:12:00
Atomjó film szerintem. Annak idején még a Factoryra is írtam róla, annyira megfogott. Kb. úgy összegeztem, hogy egy film az ember határtalan nagyságú akaraterejéről, kitartásáról és élni akarásáról. Mondjuk engem az ilyen filmek mindig nagyon megfognak, ahol a főhősök sima átlagemberek és valami olyan szintű igazságtalanság ellen harcolnak, aminek a nagysága bőven túlmutat rajtuk és mégis a saját egyéni sorsukon keresztül kapja meg a néző ennek az irgalmatlan szenvedésnek az esszenciáját. Annál is inkább, hiszen a film ugye a kommunizmus által meggyötört politikai foglyok sorsáról, meneküléséről szól, szóval ennek itt közép-európaiként és főleg magyarként sokkal inkább átérzi az ember a súlyát, mintha máshol élne mondjuk. Engem ezért is fogott meg, mert annak idején általános és középiskolás diákként viszonylag sokat foglalkoztam a második világháború és a totalitárius diktatúrák (főleg kommunizmus) témájával, úgyhogy mondhatni van betekintésem a témába. Óriási hatással volt rám a film.
Nem csodálom egyébként, hogy nem kapott nagy visszhangot világszerte, ezt egy amerikai vagy nyugat-európai ember nem értheti annyira, mint mi, akik még a kommunizmus alkonyán születtünk Magyarországon.
Nem csodálom egyébként, hogy nem kapott nagy visszhangot világszerte, ezt egy amerikai vagy nyugat-európai ember nem értheti annyira, mint mi, akik még a kommunizmus alkonyán születtünk Magyarországon.