Szeretem a suspense filmeket, ezért tegnap este egy ’84-es Brian De Palma kultot vettem elő, az Alibi Testet. Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, mert voltak jó pillanatai, de borzalmasok is.
A film szerencsére nem tart hosszú bevezetőt, egy sikertelen színész főszereplésével kapcsolódunk be a történetbe. Rajtakapja barátnőjét, aki épp megcsalja illetve bepánikol forgatáson és a munkáját is elveszti. Nincs szállása, ám egy meghallgatáson épp megismert szimpatikus fazon egyből felkínálja neki a hollywood-i hegyekben található luxus lakását. Már az elején érezni lehet, hogy valami nincs rendben és ha valaki kettőnél több hasonszőrű alkotást látott már életében, annak hamar összeáll a kép. Sajnos. Mivel a film célja az izgalom fenntartása lett volna a rejtélyességen keresztül. 
Az látszik, hogy De Palma nagy Hitchcock rajongó. Ebben a filmjében is gyakorlatilag egy az egyben vannak jelenetek átvéve a Szédülésből illetve a Hátsó Ablakból. Ez nagyon süvegelendő, azonban néha nem tudtam eldönteni, hogy ez most szatíra akar lenni vagy pedig meghajlás az angol rendezőlegenda előtt. Leginkább mindkettő egyszerre, ami viszont nem működik. Nehéz egyszerre megijedni és nevetni ugyanazon a dolgon. Számomra komolytalan volt sok helyen a film, például a rendőr-felügyelő értetlensége már kétségbeesetten szánalmas forgatókönyvírói húzás volt. A plotot egyébként maga De Palma írta, aki szépen adagolja a csavarokat, azonban ezek mai szemmel már erőtlenek és nem is ülnek. 
A pozitívumok közé tartozik a fényképezés és talán még a zene. Egyébként a színészek és a történet elég gyengus. Egyszer meg lehet nézni, de a blog célja tényleg élvezetes filmek ajánlása, márpedig ez nem az. Inkább Tony Montana huszadszorra!
50%