Leírás

Célom kevésbé ismert filmek bemutatása egyszerűen, őszintén.

Címkék

50% (1) 65% (1) 70% (3) 80% (3) 85% (2) 90% (1) 95% (1) alvilág (1) amerikai (6) bűnügyi (1) dráma (6) francia (3) giallo (1) holland (1) japán (1) kaland (1) lélektani thriller (2) magyar (1) misztikus (1) olasz (2) orosz (1) romantikus (4) sport (1) suspense (3) thriller (3) történelmi (1) zenés (1) Címkefelhő

A romkom világán túl...


2013.02.10. 15:23 tyrn

Blue Velvet (Kék Bársony)

Címkék: amerikai thriller romantikus misztikus 90%

David Lynch a legnagyobbak közé emelkedett a Kék Bársonnyal. A legutóbbi két film, amit láttam tőle (Lost Highway és Inland Empire) nem jött be. Előbbinek még voltak jó pillanatai (a sötét atmoszféra kifejezetten tetszett), de utóbbi már teljesen értelmezhetetlen volt.  Nem baj, ha egy film nehezen bogozható ki vagy rakható össze, de az igen, ha a nézőben erre nincs meg az indíttatás. A Kék Bársony egyáltalán nem zavaros vagy érthetetlen, csak kellőképpen fura.

11-driving.png
A történet szerint Jeffrey (Kyle MacLachlan, egyeseknek a Twin Peaksből, másoknak a Született feleségekből lehet ismerős) hazatér egy amerikai kisvárosba beteg apját meglátogatni. Talál egy levágott fület, amit elvisz a rendőrségre és természetesen buzgó és rejtélyre éhes főiskolás fiúként belefolyik a nyomozásba. Így találkozik egy énekesnővel, akiről hamarosan kiderül, hogy fiát és férjét elrabolták.  Jeffrey magánnyomozásba kezd, melyben egy fiatal lány segít neki (a kellemes kinézetű Laura Dern).  Maga a film sokféleképpen értelmezhető. Egyrészt egy szerelmi történet a két fiatal között, másrészt egy nyomozós thriller, harmadrészt a jó és rossz küzdelme.

27-gas.png
Ahogy ülepedik bennem a film, úgy jövök rá egyre jobban, hogy igazából nincs is hibája. A színészek első osztályú alakításokat hoztak, külön kiemelendő Dennis Hopper pszichopata karaktere. Kyle MacLachlan és Laura Dern remekül hozta a fiatalokra jellemző naívságot és lelkesedést. A romantikus jelenetek nagyon tetszettek, pedig nem vagyok egy érzelgős alkat. Lynch ezzel is nagyon meglepett egyébként. Isabella Rossellini az énekesnő szerepében volt kicsit gyengébb, ha valami negatívumot fel akarok hozni.

A film fényképezésében és zenében a legerősebb. Az operatőr tökéletes munkát végzett, minden beállítás, kameraszög stb. úgy van elrendezve, hogy a lehető legjobb(an kinéző) jelenetet kapjuk (pl Jeffrey a szekrényben).  A filmhez írt zene Angelo Badalamentihez fűződik, akinek a neve garancia a minőségre. A további zeneválasztás pedig Lynch zsenialitását mutatja; a névadó Bobby Vinton sláger  mellett hasonlóan nagy klasszikusok szólalnak meg (pl Roy Orbison – In Dreams c. száma, melyhez egy felejthetetlen jelenetsor kapcsolódik)

42-ben.png
A Kék Bársonyt 1986-ban az Akadémia jelölte a legjobb rendezés kategóriában. A legjobb alkotás díját a Távol Afrikától c. film nyerte helyette, ezzel nem tudok egyetérteni. De ha a legjobb film díjat nem is nyerte el, Hoppernek és Badalamentinek minimum a jelölés kijárt volna.

58-last-kiss.png

Összességében engem nagyon meglepett Lynch ezzel a filmjével. Nem ezt vártam tőle, titkon számítottam csak valami hasonlóra. Ugyanis ez egy klasszikus amerikai felfogásban készített film, annak ellenére, hogy azért van benne keménység. Lineáris történetvezetés, optimista befejezés, sehol egy erőltetett, kényszerített csavar. Egyszóval minden a helyén volt, bátran ajánlom nem csak Lynch fanoknak!

90%

Szólj hozzá!

2013.02.09. 14:44 tyrn

Profondo rosso (Deep Red - Mélyvörös)

Címkék: olasz thriller giallo 70% suspense

A giallo filmek megismerését a műfaj egyik legtöbbre értékelt darabjával, a Dario Argento fémjelezte Mélyvörössel kezdtem. De mi is az a giallo? A zsáner az Itáliában megjelenő sárga kötésű krimiktől örökölte nevét (a giallo szó jelentése: sárga).  Röviden összefoglalva egy speciális olasz filmműfaj, amelyre az erotika, a naturális gyilkosságok és a rejtélyesség jellemző. Illetve hangsúlyos a zenei aláfestés és a kifinomult kameramunka (szimmetrikus jelenetek, játék a fényekkel stb). Érdekessége még, hogy szinte mindig középpontba kerül a kés, mint gyilkos fegyver.  

vlcsnap-2013-02-09-14h35m03s124.png
Dario Argento sok kortársához hasonlóan forgatókönyvírással kezdte, azonban az áttörést a Volt egyszer egy Vadnyugat hozta meg neki, mely film elkészítésében sokat segített Sergio Leonénak.  Ezek után fordult a giallo filmek rendezése felé. Pályájának kiemelkedő darabjaként tartják számon a Profondo rosso-t.

A Mélyvörös története engem leginkább egy régi Hitchcock filmre emlékeztetett. Egy zongorista szemtanúja lesz egy híres látnok brutális meggyilkolásának. Mivel egyedüli szemtanú, ezért belekeveredik a nyomozásba, összekerül egy újságírónővel és ketten eldöntik, hogy a dolgok végére járnak. Ekkor még nem sejtik azokat a fordulatokat, amelyek várnak rájuk.  Összességében a sztori jó, de 37 év távlatából nem elég éles, nekem nem volt meg az a bizonyos nem bírom elvenni a szemem a képernyőről érzés. Nem azt mondom, hogy egy Gyilkos Elmék szintű érzelemmentes, fél percenként csavarokkal operáló tákolmányra vágytam, de végig megvolt bennem az a gondolat, hogy „igen, ez a fordulat nagyot üthetett akkoriban, most viszont már túlhasznált, majdhogynem klisés”.  A filmben több gyilkosság is történik, ezek kellőképpen brutálisak, ám az élményt elrontja a vérnek használt vízfesték szerű valami. 

vlcsnap-2013-02-09-14h35m54s119.png
A színészekkel nem volt gondom, de nem is kellett megerőltetniük magukat, Hitchcock filmjeihez hasonlóan itt is a történetben betöltött szerepük volt a lényeges, nem pedig karakterük mélysége, milyensége.

Ami kifejezetten tetszett az a film stílusa. Az olasz helyszínek alapjáraton is jól néznek ki, de ezekkel a megvilágításokkal és kamera-beállításokkal fantasztikusan mutattak.

vlcsnap-2013-02-09-14h38m13s229.png
Ajánlom a filmet a régi Hitchcock filmek és vagy Brian De Palma filmek szeretőinek, illetve azoknak, akik szeretik a suspense alkotásokat és nem unják el magukat, mire a főszereplők kibogozzák a szálakat. Ezen felül mindenkinek akit érdekel az olasz giallo műfaj.

70%

Szólj hozzá!

2013.02.08. 23:11 tyrn

Bitter Moon (Keserű Méz)

Címkék: francia amerikai thriller dráma romantikus 80%

Polanskiban azt szeretem, hogy bár nem végez mindig tökéletes munkát rendezéseivel, de történeteinek izgalma, szereplőinek érdekessége szinte kivétel nélkül élvezetes filmet eredményez. Nincs ez másként az 1992-es Keserű Méz c. alkotással sem.

vlcsnap-2013-02-08-22h57m03s7.png
A film egy különös szerelmi történetet dolgoz fel, amely magában foglal mindenféle vágy beteljesítését, gyűlöletet, bosszúvágyat, lelki terrort és még sorolhatnám. A történetbe egy óceánjáró hajón kapcsolódunk be, ahol egy angol házaspár, nevesítve Nigel (Hugh Grant) és Fiona (Kristin Scott Thomas) jelenik meg a szemünk előtt. Mint kiderül azért fizettek be erre az útra, hogy egy nyaralással rendbe rakják házasságukat. Nigel hamar összeismerkedik egy gyönyörű francia lánnyal (Emmanuelle Seigner) a hajó bárjában, illetve később annak férjével, egy tolószékes íróval Oscarral, akit a zseniális Peter Coyote alakít. Oscar azt állítja Mimiről, hogy a szerelmük miatt került tólószékbe és meginvitálja Nigelt a kabinjába, hogy egy olyan történetet mondjon el, amelyet nem fogunk elfelejteni.  Ekkor következik egy flashback és évekkel korábban Párizsban járunk, ahol Polanski nagyon jó tempóérzékkel mutatja be Mimi és Oscar megismerkedését, szerelmük eljutását a csúcsra, majd az elhidegülést, egymás megalázását. A történetről elég is ennyi, lényeg, hogy a forgatókönyv zseniális.

vlcsnap-2013-02-08-22h57m41s127.png
A film története mellett a színészek alakításai is lenyűgözőek. Peter Coyote egyértelműen kiemelkedik, tökéletes választás volt erre a megcsömörlött, negatív, néhol már szadista karakterre, akivel azért mégis együtt tud majd érezni a néző, bármilyen hihetetlenül is hangzik ez. Kellemes meglepetést nyújtott Hugh Grant , akiért alapjáraton nem vagyok oda, ám itt nagyon jól játszotta a prűd, de mégis kíváncsi angolt. Az ő karakterét legalább annyira rabul ejti majd a francia lány története, mint minket…

vlcsnap-2013-02-08-23h02m16s65.png
Kiemelendő még a film zenéje, amelyet a Vangelis szállított és remekül passzol mind a hajón játszódó jelenetekhez, mind a párizsi visszaemlékezésekhez.

A Keserű Méz két hibája, hogy Emmanuelle Seigner alakítása néhol gyenge, vagyis inkább Peter Coyote mellett annak tűnik, illetve a film vége. Nem konkrétan a befejezéssel vagy a konklúzióval (mohóság témaköre) van baj, hanem ahogy oda eljutunk.

Kinek ajánlanám a filmet? Azoknak, akik nem riadnak vissza egy nem hétköznapi love storytól, ugyanis a film kendőzetlenül mutatja be ezt a nem mindennapi kapcsolatot. Van itt minden, a perverz jelenetektől kezdve az egymás lelki kifacsarásán keresztül a (látszólagos) megbocsájtásig.  De természetesen Polanski ügyelt az egyensúlyra, a szerelem (vagy jelen esetben inkább megszállott kötődés?) hétköznapi értelemben vett szép oldala is bemutatásra kerül. Összességében egy kiváló film a Keserű Méz és kár kihagyni.

80%

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása